Akinek nemcsak a győzelem számít

Akinek nemcsak a győzelem számít Fotó: Kallus György

Beszélgetés dr. Ecsedi Letíciával

A csinos ifjú hölgy, dr. Ecsedi Letícia a magyarországi galopp versenyzés tulajdonosi körének egyik legmeghatározóbb alakja. Édesapja, Dr. Ecsedi Ferenc adta át neki a képzeletbeli stafétabotot, ő pedig maximális szakértelemmel kormányozza tovább a lotot. Istállójuk adta korábban Közép-Európa egykori miler egyeduralkodóját, Steady As A Rock-ot, vagy éppen a fantasztikus sárgát, Lidohillt. A lelkes és a lóversenyt legkomolyabb szívügyének tekintő tulajdonosnővel Kőmíves Péter beszélgetett.

A szenvedély minden bizonnyal öröklődött, de honnan a család elkötelezettsége a lóversenyzés, illetve a futtatás iránt?

Édesapám Kőbányán gyerekeskedett, közel lakott Pál Feri bácsi, az egykori ügető idomár, akinek fiával barátokká lettek, minek köszönhetően már gyerekként megismerhette a Kerepesi úti pálya és az istállók világát. Sokat mesélt nekem a már akkor is időskorú Zwillinger József bácsiról, Marschallról, Varsányiról, és az akkori fiatalokról, Paulovicz II-ről, Gönczi Feriről és sorolhatnám tovább. Szeretettel voltak iránta a pálya akkori sztárjai, így adódott, hogy már tizenévesen a Lóverseny Vállalat „napszámosa” lett: a Versenyintézőség bizalmából a versenynapokon „hivatalból” a versenyeredményeket ő vitte hátra az istállókhoz. Az ügetőnél maradva, középiskolásként pénztáros lett, a mai napig is őrzi a hatvanas években kelt fényképes vállalati szakszervezeti igazolványát.

Később a kőbányai Détári Sanyi és a Kincsem Parkban lakó több vele egykorú - akkor még kezdő – lovasok révén a galopp istállók gyakori „látogatójává” vált. Hesp József ajánlására a mindig is nagyra becsült Dr. Hesp Edvin versenytitkár a mázsaházban adott megbízatást édesapám részére 1964-ben, hogy akkortól és még sok évig az ő kézírása örökítse meg az utókor számára a mázsakönyvben az induló lovakat, lovasokat, a terheiket és az olyan adatokat, mint a hám, a martingál és a mai napig is közölt túlsúly és blinkersz.

Sajnos az idő múlása folytán az akkori kezdőkből, fiatal sztárokból mára szerencsés esetben „nagy öregek” lettek, de azok közül is alig-alig vannak, már közöttünk, akikhez sok évtizedes barátság fűzte édesapámat, és én is közel kerülhettem hozzájuk.

Mostanában hagyott itt bennünket Németh Feri Bácsi, Pubi Bácsi, Bodnár „Pedró” és még sorolhatnám akár a régebbiekkel, mint a jó barát id. Fejes Lajos, Ertel Géza és még sokan mások, akik a versenyek csillogó világának főszereplői voltak. 

A cikk folytatása a Lovarda Magazin 2017. márciusi számában olvasható.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned