Alagról a Kincsem Parkba – 2. rész

Alagról a Kincsem Parkba – 2. rész fotó: Kallus György, Kincsem Park archívuma

Előző írásunk lejegyzéskor az Alagi Versenyló Tréningközpontban jártunk, Pető Sándor idomár istállójában. Reméljük, sok érdekes részletet és apró szakmai titkot ismerhettek általa meg olvasóink. A kemény munkával töltött alagi hétköznap megtekintését követően most a Kincsem Parkba látogatunk. Szürke hétköznap soha nem létezett a telivérekkel foglalkozó, lovas ember kalendáriumában, és az amúgy is piros betűs vasárnapok a galopposoknál lángvörösek, ekkor rendezik ugyanis a versenyeket a közel száz esztendős pesti versenytéren. Pető mester mellé szegődünk ismét, és ezúttal azt a folyamatot kísérjük figyelemmel, mi történik versenylóval, idomárral, zsokéval és lovásszal a magyar lóversenyzés szentélyében.

A versenyre felkészített telivérek szombaton már csak nagyon keveset dolgoznak. Egy félórás séta és egy kis ügetés után hamar visszakerülnek bokszaikba, ilyenkor már a nyugalom a legfontosabb. Vasárnap délelőtt lószállító járművek jelennek meg Alagon. Pontos beosztás szerint érkeznek az istállók elé, és megkezdődik a lovak bepakolása. A speciálisan kialakított teherautókat kipróbált szakemberek vezetik, és segédkeznek az istálló személyzetnek. A lovak olyanok, mint az emberek. Van, amelyikük szeret utazni, és elegánsan felsétál a rámpán, van, aki nem. Ez utóbbi típust csak hosszas, de szelíd és türelmes folyamat után sikerül felléptetni a kocsira. Az út viszonylag rövid, 30-40 perc után már a Kincsem Park ősfás istálló negyedében parkolnak le a járművek. A lovak ilyenkor már versenylázban égnek. A hetykébbek izgatottan nyerítve és toporzékolva, a nyugodtabbak egykedvűséget színlelve, de fejüket ide-oda kapkodva lépkednek be a frissen almolt bokszokba. Az istállók előtt a lovászok állnak őrt, a lovak elhelyezése után ugyanis senki nem lépheti át az épület küszöbét, aki nem az adott tréner alkalmazottja. A feszültség egyre nő, mindenki nyerni jött, a mi sportunkban csak aranyérmet osztanak, dobogós hely nincs.

A versenyprogramban szereplő lovak zsokéi kötelesek kimázsálni. Induljunk el tehát a mázsaház felé. A Kincsem Park tribünjének szolgálati helyiségei adnak otthont többek között a mázsaháznak is. A versenydresszbe öltözött lovasok a mázsáló, Varga Áron jelenlétében, nyereggel és a nyereg alatti felszereléssel (izzasztó, ólomtáska) egy jókora mérlegre ülnek. Külön-külön meg van szabva, mennyi terhet kell vinnie az indulóknak a versenyben. A mutató megáll a megfelelő számon és a zsoké máris átnyújtja a felszerelést a mellette várakozó idomárnak. Suták Csengétől a mindig elegánsan megjelenő Pető Sándor átveszi a nyerget, és máris indul az istállóba, hogy nyergeljen. Minden mozdulatát figyeli egy mozgékony, élénk tekintetű fiatalember, Pető Dávid. Ha még nem mondtuk volna, most itt az alkalom: a lóversenyzés nemcsak hazánkban, de világszerte mindenütt, apáról fiúra szálló, generációkon átívelő tudomány, sokak szerint művészet. Nem lehet a szakmát elég korán elkezdeni. Pető mester rövid séta után ott áll Zabpehely (2014, pej mén, Rendezvous – Zara), dr. Ecsedi Ferenc és dr. Ecsedi Letícia versenylovának bokszában. Deczki Zoltán felvezető lovász tartja a pompás állatot, a mester villámgyorsan, rutinosan dolgozik. A csikó eddig háromszor futott, egy pénzes helyezése van. Tíz lóval kell összemérnie tudását ebben a futamban (tizeneggyel kellett volna, de a sárga Suttogót az utolsó pillanatban lejelentették, ezért nem indul a versenyben). A futam favoritja Arabian Cafe, de Ballada és Avantgard is jó esély. Az istállóból Decki Zoltán az előjártatóba vezeti Zabpehelyt. Itt Pásztor Ágnes nyergelő bíró szemrevételezi a telivérek felszerelését és egy chip leolvasó segítségével azonosítja őket. Minden telivér nyakába chipet ültetnek röviddel megszületésük után. Nem volt ez mindig így, de az új módszer sokkal kíméletesebb, mint a sütés, az izzó vassal való billogozás. Ha a jószág érdeke úgy kívánja, haladni kell a korral, még egy olyan kifejezetten konzervatív sportban is, mint a lóversenyzés. Nem mellékes megjegyezni, az elmúlt háromszáz esztendőben, kb. két érdemi szabály változott csupán.

Bő negyed órával a futam előtt, a lovakat a jártatóba vezetik. A tágas, virágokkal díszített ring korlátainál a látogatók a Magyar Turfot, hazánk lóverseny szaklapját szorongatva megkezdik az esélyek latolgatását. A versenylovak csillogó szőrrel, peckesen lépdelnek, némelyikük egy helyben üget az izgalomtól, szakszóval kifejezve, cepedlizik. Egyre több fogadó érkezik a fehér korlátok mögé, és nő a hangzavar is. A hangosbemondón keresztül megismerhetjük a futamban induló lovak és lovasaik nevét. Ekkor már számos telivér tulajdonosa áll a smaragdzöld gyepen a kör közepén és egyszerre tekint a színes ruhákba öltözött zsokékra, akik többnyire az idomár kíséretében lépdelnek feléjük. Pető Sándor mester mindig ugyanazon a helyen áll a jártatóban, kollégáinak is megvan a maguk kedvenc, szokásjog által kijelölt helye. Ekkor hangzik el az idomári utasítás, vagyis az utolsó pillanatokig titokban tartott taktika. Pető mester szeme se rebben, három mondatnál nem mond többet, az ifjú zsokéhölgy röviden bólint. Ezután a Kincsem Parkkal egyidős harang szavára az idomár nyeregbe segíti lovasát. Még egy kört tesznek a zsokék, biccentenek a közönség felé, fogadják a jó kívánságokat és a biztatásokat, majd indulnak a startgéphez. A fogadók pedig a pénztárakhoz, mert eddigre már a legtöbbjük tudja, mennyi pénzt tegyen, és milyen fogadási formában a kiszemelt lovakra. Fontos momentum, hogy az indítóállás felé tartva a lovasok elkentréznek a tribün előtt, annak érdekében, hogy az ott álló közönség is gyönyörködhessen a gyönyörű hátasok elegáns mozgásában. (A kentre vagy kenter, lassú vágtát jelent. A magyar mondás szerint kenterben veri a többieket az a versenyló, akinek elég csak lassan vágtáznia, míg a többiek teljes erőbedobással galoppoznak).

A cikk folytatása a Lovarda Magazin 2017/2. számában olvasható.

Utoljára frissítve:2017. április 19., szerda 21:21
Tovább a kategóriában: « Akinek nemcsak a győzelem számít
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned