„Problémás ló nincsen, tanítani való ember annál inkább”

„Problémás ló nincsen, tanítani való ember annál inkább” fotó: Török Rita

Látogatóban a Halápi Ranch-on

A Halápi Ranch története a 90-es évek elejére nyúlik vissza, mikor Halápi Roland édesapja, Halápi István álmodott egy nagyot. Tréningcentert hozott létre 12 hektáron a Szentendrei-szigeten, Kisorosziban. Egy hatalmas teret, mely versenylovak pihentetésére, tenyésztésére és felkészítésre szolgált. Számtalan díjnyertes ló, számtalan sikeres lovassal és tulajdonossal. Aztán minden megváltozott, amikor Roland, édesapja halálát követően egy másik oldalról kezdte meg a lovakkal való munkát. Ranch-ot hoztak létre, mely kiszolgálja a hobbilovasokat, a valamilyen szempontból sérült, elhanyagolt, kiöregedett lovakat, lovasokat. Felesküdtek az erőszakmentességre.

Milyen utat jártatok be, milyen fejlesztéseken esett át a ranch az évek alatt?

A meglepő, hogy inkább visszafelé fejlesztettük. Minden, ami a ranch-on található, csak azért van, hogy használjuk. Egy kapu, egy lókikötő, egy pálya, amin a lovakat képezzük. Olyan helyet hoztunk létre , ami szem előtt tartja a lovak és a lovasok érdekeit is. A napi rutinmunkák mellett az általunk versenyeztetett lovak képzésével és menedzselésével is foglalkozunk.

Ti a lovaglást főképp westernes keretek között űzitek versenyszerűen?

Igen, az Extreme Cowboy Race az amerikai western életet tükrözi leginkább, de mégsem száz százalékig csak arról szól. Ez egy új keretek közé foglalt lovassport. Olyan módon közelíti meg a lovaglást, ahogyan a cowboyok a mindennapos munkában a lovaikat használták, és egy terepverseny keretein belül az indulók összemérhetik tudásukat a világ különböző pontjain azonos szabályok szerint.

Az EXCA a követelményei szerint ötvözi a Reining-, a Trail-, a Pleasure- és a gyorsasági western versenyszámokat. Mindezek mellett előfordulnak a feladatok között élő állattal való tevékenységek, mint pl. marhák, lovak karámban való terelése vagy lasszózása. Azonban ez nem jelenti azt, hogy egy nem westernes lovas ne tudna helytállni a versenyben, hiszen az angol lovaglás alapja is a munkalovaglás és a helyes lóhoz állás is a feltételek között szerepel. Két évvel ezelőtt egy nagy álmunk vált valóra, mikor megnyertük a világbajnokságot. Érdekesség, hogy mai napig versenyző lovaink között találhatóak az édesapám által régen külföldről behozott anyakancák csikói is, akikkel sorozatosan nyertünk versenyeket.

A cikk folytatása a Lovarda Magazin 2017. márciusi számában olvasható.

Tovább a kategóriában: « Egy kis szelet „lovas mennyország”
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned